Dr. Tóth György
Forrás: PTE TTK Fizikai Intézet
Kollégák
2025. július 10., 19:03 • 20:08
Új vezetője van a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének
A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Fizikai Intézetének igazgatói posztját 2025. július 1-től Dr. Tóth György, egyetemi docens, korábbi intézetigazgató-helyettes tölti be. Megbízása kapcsán beszélgettünk az Intézetben folyó oktató- és kutatómunkáról, valamint jövőbeli terveiről.
- Milyen érzésekkel vág bele ebbe az új pozícióba? Melyek az első gondolatai, amikor az Intézet jövőjére tekint?
- Kifejezetten motiváltnak érzem magam. Számos olyan elképzelés él bennem, melyek egyaránt javíthatják a munkatársak munkakörülményeit és a hallgatók is profitálhatnak belőle. Az ilyen intézkedéseknek egyértelműen nyertese maga az egyetem is. Amikor az Intézet jövőjére tekintek, elkerülhetetlen arra a sajnos nemzetközileg is jól látszó trendre reflektálnom, mely a diszciplína iránti érdeklődés drasztikus csökkenését mutatja. Ez egy rendkívül fontos kihívás, hiszen modern társadalmunk egyik leglátványosabb mozgatóereje a technológiai fejlődés, melynek meglátásom szerint legfontosabb alappillére a fizika. Persze lehet azt mondani, hogy műszaki szakemberekre van nagy szükség, de mondja meg nekem valaki, hogy hogy lesz valakiből gépészmérnök, vagy villamosmérnök az alapdiszciplína nélkül? Fontos megérteni és megértetni, hogy régiónk számára elengedhetetlen, hogy Intézetünk minél több fizikust és fizikatanárt tudjon képezni. Végzett hallgatóink a közoktatás és műszaki oktatástól az onkológián és informatikán át a felfedező kutatásokban való tevékeny részvételig számos területen látnak el megkerülhetetlenül fontos feladatokat. Tehát amikor Intézetünk jövőjére tekintek első körben, azzal mindenképp az Intézet falain túl kell tekintenem és bár lehet, hogy kissé patetikusnak hat, de mégis azt kell mondanom, hogy az Intézetben nem csak feladataink, hanem küldetésünk van. Elengedhetetlen, hogy olyan színvonalas képzést és olyan lehetőségeket biztosítsunk hallgatóink számára, mely után a megszerzett tudás és képességek következtében képesek lesznek a jövő tevékeny formálóivá válni.
- Említette a munkatársak munkakörülményeinek javítását és a hallgatók képzésének fejlesztését. Vannak-e már konkrét elképzelései, tervei arra vonatkozóan, hogy milyen lépésekkel érheti el ezeket a célokat a közeljövőben? Például, milyen területeken látja a legnagyobb potenciált a fejlesztésre az Intézeten belül?
- Azt gondolom, a leglátványosabb fejlődést nem az intézeten belül, hanem azon kívül érhetjük el. A helyzet az, hogy láthatatlanok vagyunk. Sajnos sokszor még szakmai körökben is. Pl. már kétszer is kaptunk olyan kritikát tudományos pályázatok esetében, hogy mi a csudát akarunk mit itt Pécsen a terahertzes impulzusfejlesztés területén, amikor ott van Szegeden az ELI, ahol ez elérhető. Sajnos valamit nagyon rosszul csinálhattunk a kommunikációban, hiszen az ELI-ben azért van ilyen fényforrás, mert azt mi elkészítettük az ELI számára. Minket bíztak meg ezzel a feladattal. Szóval amellett, hogy megmosolyogtatóak ezek a kritikák, azért nagyon bosszantóak is tudnak lenni, amikor ilyen indok miatt nem nyerünk el egy pályázatot. De visszatérve az eredeti kérdésre: a láthatóság növelése az egyik legfontosabb terület. Ennek része ez az interjú is. A falakon belül pedig amire nagy hangsúlyt szeretnék fordítani, az egyrészt a közösség szerepének megerősítése, másrészt a feladatok egyenletesebb leosztása, hogy ne 48 órát dolgozzanak egy 40 órás munkahéten a kollégák. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne tömjük tele a munkaidőt, mert akkor nem marad már sem energia, sem idő a kreativitásra. Pedig a kreativitás az, ami igazán értékes kutatási eredményeket tud produkálni, vagy igazán élményszerűvé tudja formálni az oktatást.
- Ezek szerint a kommunikáció javítása kulcsfontosságú lesz. Milyen konkrét lépéseket tervez tenni a láthatóság növelése érdekében?
- Tervezem néhány egyetemi rendezvény felépítését. Intézetünk legerősebb kutatási iránya a fényhez kapcsolódik, így adja magát, hogy a fény nemzetközi napján nagy szabású rendezvényt tartsunk a jövőben. De a középiskolai tanárokkal is igyekszünk majd egy közelebbi kapcsolatot kialakítani, felmérni, hogy miként tudnánk segíteni az ő munkájukat abban, hogy nagyobb legyen az elköteleződés a fizika irányába. Meg kell találni a problémás pontokat és ott kell beavatkozni. Ehhez akár kerekasztal beszélgetéseket lehet szervezni az egyetemen. A diákok számára érdemes minél előbb elkezdeni a népszerűsítést. Nem jó az a gyakorlat, hogy a 11. és 12. évfolyamnál népszerűsítünk, hiszen a fakultációválasztás a 10. évfolyamra esik. Felvetődik bennem érdekes, kísérlet-orientált népszerűsítő versenyek rendezése akár általános iskolások részére is, ahol szüleikkel, tanáraikkal együtt mutatnák be tematikus kísérleteket a diákok. Kollégáim közül néhányan több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a fizikaversenyek szervezése, lebonyolítása területén. Ez néhány dolog a fejemben, de a legfontosabb, hogy megtaláljam azokat a kollégákat, akiket legalább ugyanennyire lelkesítenek ezek az ötletek, mint engem. És azt kell mondanom, hogy nem olyan nehéz feladat ez. Tudományos területen a láthatóságunk növelése szempontjából fontosnak látom az MTA köztestületében, valamint olyan szervezetekben való aktívabb részvételt, mint amilyen az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. Nemzetközi színtéren azt gondolom, nem állunk rosszul. Jelenleg három EU-s pályázatban veszünk részt, melyek közül kettőben kiemelten fontos szerepet látunk el. Számos alkalommal keresnek fel minket más kutatóintézetek, hogy dolgozzunk együtt velük.
- A nemzetközi együttműködések és a sikeres EU-s pályázatok tükrében milyen további lehetőségeket lát az Intézet tudományos rangjának és beágyazottságának erősítésére? Gondol-e esetleg új, specifikus kutatási irányok elindítására, vagy a már meglévő területek még intenzívebb fejlesztése lenne inkább a cél?
- Intézetünkben egyértelműen a nagy energiájú terahertzes impulzusú források fejlesztése a legsikeresebb kutatási irány. Ebben azt lehet mondani, hogy úttörő szerepet vállaltunk. Ez egy olyan elektromágneses sugárzás, vagyis fény, melynek a hullámhossza a milliméter, tized milliméteres tartományba esik. Láthatatlan az emberi szem számára és abban is különleges volt, hogy nem létezett igazán jó módszer ilyen hullámhosszú fény előállítására. Hebling János Professzor Úr még a 2000-es évek elején talált erre egy zseniális megoldást, az úgynevezett döntött impulzusfrontú gerjesztést, mellyel mára már több, mint tíz milliószor nagyobb energiájú terahertzes impulzusokat lehet előállítani, mint akkor. Ma a világon már mindenhol ezt a technikát alkalmazzák, ahol nagy energiájú terahertzes impulzusokra van szükség. Az elmúlt időszakban ezt a módszert jelentősen továbbfejlesztettük, mely fejlesztés továbbra is fontos kutatási irány. Fontos lesz azonban a jövőben ezen fényimpulzusok felhasználásának a kutatása. Erre mindenképp nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk egyrészt az alapkutatás terén, másrészt az alkalmazott kutatások terén, mely közép-hosszútávon jelentős bevételi forrást is jelenthet. Emellett két másik aktív kutatási területünk is jelentős potenciált hordoz: egyik a molekulafizikai kutatások, mellyel az alapkutatáson túlmenően könnyű ellátni egészen a gyógyszeriparig, a másik pedig a kvantuminformatikai kutatások, melyet azt gondolom, az AI-korszak kezdetén talán nem is kell nagyon promotálnom. Elsősorban tehát inkább a meglévők erősítése lenne a cél, de hosszútávon nyilván érdemes gondolkodni egyéb kutatási területek megjelenítésén is.
- Ha már a jövőről beszélünk, milyen tervei vannak a tehetséggondozás, a fiatal kutatók bevonása és a kutatói utánpótlás biztosítása terén az Intézeten belül? Hogyan látja, miként tudják a lehető legjobban kiaknázni a hallgatók és a doktoranduszok tehetségét a fent említett kutatási irányok mentén?
- Ahogy azt már korábban is említettem, a fizika iránti lelkesedés sajnos igencsak alábbhagyott az elmúlt években, így elég kis létszámú évfolyamaink vannak. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy a tehetséges hallgatókkal kiemelten tudjunk foglalkozni. Egyfajta mentor-mentorált szerepet alakítunk ki már akár az első félév végén. Nekem pl. két olyan TDK-s hallgatóm volt az elmúlt időszakban, aki az első év végén megnyerte a szekcióját az országos fordulóban, majd egyetemista évei alatt lehetőséget kapott nemzetközi konferenciákra való eljutásra, illetve nagy presztízsű folyóiratokban való közreműködésre. Szóval ez a kapcsolat igen nagy löketet tud adni a hallgatók részére. Vannak kollégák, akik már középiskolás korukban elkezdik a mentorálást és igen szép sikereket érnek el. A doktoranduszokra azt lehet mondani, kollégákként tekintünk, így azt gondolom, ezen a szinten is nagyon gyorsan tudnak lehetőséghez jutni hallgatóink.
- Van-e még olyan terület, amelyet kiemelten fontosnak tart az Intézet jövője szempontjából, és amiről eddig nem beszéltünk?
- Igen, fontosnak tartom még megemlíteni, hogy tervben van egy új szak indítása. Ahogy azt már említettem, az Intézet kutatási potenciálja az optika, lézerfizika irányában a legerősebb, így ésszerű a képzési portfóliót is ebbe az irányba bővíteni: egy olyan MSc szakot szeretnénk indítani, melyben ezt a több évtizedes tapasztalatot tudjuk kamatoztatni a hallgatók irányába. El kívánunk indítani angol nyelven egy fotonikai mérnök szakot. A képzésre természetesen magyar nyelvű hallgatók is beiratkozhatnak majd, illetve az alap Fizikus MSc képzésről is áthallgathatnak a különböző kurzusokra.